Legújabb vendégünk WMN főszerkesztő-helyettese, pszichológus-újságíró, egykori tanár, LMBTQ-aktivista, a „Lélektani határ” podcast műsorvezetője. Domi az a fajta újságíró, aki inkább a tudományos újságírást képviseli, mintsem hogy önmagáról írjon. De majd most! A legújabb Hibrid Lifehackerek részben beszámol a súlyos kiégéseiről, a figyelmeztető jelekről, de lesz szó aktivizmusról, fejtegetjük a mikroprogresszió fogalmát és csapunk át különös könyvajánlóba.
Milanovich Domi emberi jogi aktivistaként eltöltött évei során a túlzott lelkesedés és a naponta 26×45 perces pszichológiaoktatás kiégéshez vezetett. Egy éppen akkoriban zajló LMBTQ kampány során 10+ vidéki helyszínen és a fővárosban is látható közterekre települve érzékenyítette az embereket. Sikeres volt a kezdeményezés, de ez kimerítette. A kisebbségi stresszről és annak társadalmi egyenlőtlenségéről beszél, hangsúlyozva, hogy a kisebbségi csoportok nehezebb helyzetben vannak. A krízisek során Domi az újságíráshoz fordult, befejezte tanári és aktivista pályafutását, és bár még nem volt új állása, engedve a „luxusnak”, belecsapott a „munkanélküliek nyarába”, betartva három alapszabályt: minden nap zuhanyozni, e-maileket ellenőrizni és elhagyni a lakást. Új újságírói identitását bátorsággal érte el.
Mint LMBTQ ember, gyakran érzi magát egy élő,járókelő érzékenyítő eszköznek, aki újra és újra meséli el a „coming out” történetét. Domi kiégés történetében kulcsszerepet játszott a külső segítség . A Budapest Pride szupervizorától, Szil Pétertől kapott támogatást, aki segítette a felismerésben és a kiégést övező rögös úton. Ebben az időszakban a futást választotta stresszlevezető módszerként, és Emili Nagovsky műveiből merített inspirációt, aki a stresszreakciók és a stresszkezelés fontosságáról ír. A mikroprogresszió fogalmát is érinti, amit a kedvesség apró gesztusainak gyakorlásaként definiál, ellentétben a mikroagresszióval. Ezt a politikai gesztusként is értelmezi, ami hozzájárulhat a társadalmi változásokhoz.
John Kalmas Stefanson „Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről” című könyve is szóba kerül, ami egy költő által írt, egyszerű, tiszta és meditatív műalkotás, ami segít a lelassulásban. Ezt csak fokozza Stefanson „Menny és pokol” című könyvében írt 200 oldalas hóvihar, hiszen egy ilyen nagy horderejű természeti jelenség nem foglalható össze csupán néhány oldalban.
A podcast végén a tanult tehetetlenség és a tanult tetterő fogalmát boncolgatjuk Emili Nagoski után szabadon. Ez a koncepció azt sugallja, hogy ugyanúgy, ahogy az emberek megtanulhatják a tehetetlenség érzését, úgy a tetterő érzése is fejleszthető azáltal, hogy az igazságtalanság érzése aktivitásra ösztönöz. A mikroprogresszió, mint a kedvesség apró lépésekben történő gyakorlása, ellentétes a mikroagresszióval, és azt sugallja, hogy a kedvesség ma már egyfajta politikai állásfoglalás is lehet. Tarts velünk és hallgasd meg az új részt!
