Az első évadunk végén kicsit spirituálisabb vizekre evezünk egészen Németi Roland csónakjáig. Roland táncos, Access Bars facilitátor, az Énegyetem alapító mentora, egyszóval egy vérbeli lifehacker. Elmondása szerint minden azon múlik, mivé transzformáljuk a gondolatainkat, ezután az univerzum már teszi a dolgát. Felteszi a kérdést, miért nem tanulunk elengedést már az iskolában? Miért nem cseréljük le a negatív és romboló mantráinkat, vagy éppen miért zárjuk be a testünkbe a minket ért traumákat? Szó lesz arról, mi is az az Access Bars és arról, hogyan lehet tudatosan fejleszteni a szokásainkat, mint egy izmot az edzőteremben. Jó párhuzam igaz? Mi megkajáltuk!
Roland hosszú utat járt be. Pánikbetegséggel és gyógyszerfüggőséggel küzdött tinédzserként. A szorongás a mai napig beköszön hozzá, mint egy régi jó barát, de már a Sedona-módszerrel ezt megtanulta üdvözölni és együtt élni vele. Ha nem tudnád (mi sem tudtuk), a Sedona-módszer az az „állat”, ami megmutatja, hogyan férhetsz hozzá azonnal a nem kívánt gondolatok és érzések elengedésének természetes képességéhez – még akkor is, ha a legnagyobb kihívások közepette találod magad.
Egyetértesz kedves olvasó, hallgató, hogy az önfejlesztés olyan, mint egy hagyma? Van, hogy büdös, van, hogy könnyezel, de a végén ott van amit kerestél, az abszolút immunerősítő. Amikor Roland pár éve ott állt a Papp László Budapest Sportarénában 10 000 ember előtt, megélte a táncosok rémálmát. Görcsösen bizonyítani akart. Ez nála testi tünetként is jelentkezett a színpadon miközben felemelt egy lányt és begörcsölt a jobb, majd a bal lába, majd összecsuklott, és az előadás közben megszégyenülve kúszott a színfalak mögé. Annyira elképesztően akarta, hogy jó legyen, hogy végül dugába dőlt minden. Ismerős? Roland a „Beszélgetések Istennel” című könyvhöz nyúlt, ami segítette a kiút megtalálásában: „Aminek ellenállsz, az erőre kap és amire tekintesz, az eltűnik. Millió dolláros mondatnak nevezte, amit mindenkinek alkalmaznia kéne az életében. Mi sem bánnánk, ha Murphy néha elmenne kirándulni, majd elnyelné a Bermuda-háromszög és sose térne vissza.
Hogy jön mindehhez a kiégés? Roland szerint az vezet a kiégéshez, hogy elítéljük önmagunkat.Az a zümmögő kis hang a fejünkben. Ezért lenne alapvető az önismeret, ami azokban a lopott percekben gyakorolhatunk, amikor azt gondoljuk, hogy nincs időnk: fogmosás közben, a buszban zötyögve, vagy fürdés közben. A kiégés elől könnyen meg lehet menekülni az Access Bars eszközök használatával. Ezek az eszközök olyanok, mint az izom. Folyamatosan fejleszteni kell. Roland éppen ezért lelki konditeremnek hívja. Minden potenciál, ami bennünk van, az rendelkezésünkre áll ebben a pillanatban, itt és most. Erős kijelentés.
Felnőttként elfelejtünk kíváncsiak lenni. Amikor eltűnik a kíváncsiság, utána jön az apátia mozgólépcsőn és mögötte közvetlenül a kiégés. Van e élet az önfejlesztő könyveken túl? Nagyon reméljük! Egy dologban biztosan egyet értünk Rolanddal. Folyamatosan bizonygatni akarjuk létezésünket, azt, hogy igenis van létjogosultságunk. Bizonygatni a társadalom felé, hogy OK-ék vagyunk. Na itt köszönt be a kiégés. Elfáradunk, besokallunk, dolgozik bennünk az adrenalin és a kiégés helyett magunkat ütjük ki egy jobb öklössel. Hol marad a piros lap? Na de nem spoilerezünk többet. Füleket a képernyőre tapasztani, irány az új rész!
KÖNYVAJÁNLÓ
Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel
Robin Sharma:Hajnali 5 óra klub- Legyen Tied minden reggel!
